Udvardi és kossuthfalvi Kossuth Lajos (Monok, 1802. szeptember 19. – Torino, 1894. március 20.) magyar államférfi, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke. A nemzeti függetlenségért, a rendi kiváltságok felszámolásáért és a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. századi küzdelem egyik legnagyobb alakja, a magyar szabadságharc szellemi vezére. Máig egyike azoknak, akik a magyar nép emlékezetében leginkább megtestesítik az 1848–1849-es forradalmat és szabadságharcot, Széchenyivel és Petőfivel együtt. Újságírói álneve: Deregnyei.

Bethleni gróf Bethlen István (Gernyeszeg, 1874. október 8. – Moszkva, 1946. október 5.) jogász, mezőgazdász, politikus. 1921 és 1931 között Magyarország miniszterelnöke.

Nagykéri Scitovszky Béla (Budapest, 1878. április 23. – Budapest, 1959. augusztus 20.) a Nemzetgyűlés elnöke, belügyminiszter, nagybirtokos, országgyűlési képviselő.

Államtudományi doktorátusát a Budapesti Egyetemen szerezte. 1902-től szolgabíróként működött Nógrád vármegyében, majd 1907-től főszolgabíró volt.

1910-ben választották meg képviselőnek munkapárti programmal. 1917. júliusa és 1918 novembere között a képviselőház elnöki tisztét látta el. A Nemzetgyűlés elnöke volt 1922. augusztus 18-tól 1926. október 18-ig. 1926. október 15-től 1931. augusztus 24-ig belügyminiszter volt a Bethlen-kormányban. Az 1922. évi választáson egységes párti programmal szerzett mandátumot. A képviselőhánzak 1935-ig volt tagja.

(forrás: Wikipédia)

Ádám Jenő (Szigetszentmiklós, 1896. december 12. – Budapest, 1982. május 15.) Kossuth-díjas zeneszerző, kóruskarnagy, zenepedagógus és népdalgyűjtő.

Szigetszentmiklóson született Ádám István rendőr és Ónodi Aranka gyermekeként. Az első világháború során orosz hadifogságban zenekart, kórust szervezett, Taturszkban zeneiskolát alapított. Hazatérve Kodály Zoltán zeneszerzés növendéke volt a Zeneakadémián, 1933-ban karmesteri-karnagyi diplomát szerzett Berlinben, Felix Weingartner növendékeként. 1929-ben házasságot kötött Rőhmer Olga tanárnővel.^[2]

1929-től 1959-ig, nyugdíjazásáig volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. Már a kezdetektől kiemelkedően fontosnak tartotta az iskolai ének- és zeneoktatást, 1933-tól 1959-ig a középiskolai ének- és zenetanárképző tanszékvezetője és az operatanszak és az ének főtanszak vezetője is volt, két évtizedig vezette a főiskola énekkarát. Tanított népzenét, szolfézst, zeneelméletet, módszertant, kamaraéneket, dalirodalmat. Kulcsszerepet játszott a „Kodály-módszer” kidolgozásában és gyakorlatba ültetésében. Fő pedagógiai művében, az 1944-ben megjelent Módszeres énektanításban már szerepeltette a később Kodály-módszerként világszerte elterjedt metódust (Ádám Jenő ezt „magyar metódusnak” nevezte). Fontos kiadványként kell szólni a Kodállyal közösen, a teljes általános iskolai képzés (I–VIII. osztály) számára 1947–1948 között írt énektankönyv sorozatot.

Tevékenysége fontos területének számított népművelő, zenenépszerűsítő munkássága is. Már a harmincas évek végétől tartott e témában előadásokat a rádióban, az ország számos településén, majd 1958-tól tévé-előadássorozata révén a zenei műveltség országosan népszerű ismertetőjévé vált. Nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba ezt a munkásságát, még az amerikai magyarság körében is emlékezetes előadásai voltak. Maga Kodály is nagyra tartotta ebbéli képességét: „szerencsésen egyesíti magában a legmagasabb zenei képzettséget a népiskolai gyakorlat közvetlen tapasztalataival”.

Zeneszerzői munkássága során főként népzenéből merített ihletet, de életművében fontosak egyházzenei művei is. Komponistai munkássága szerteágazó területet ölelt fel: zenekari és kamaraműveket, dalokat, színpadi és film kísérőzenét, kórusműveket stb. is komponált. 1955-ben Érdemes művész lett, két évvel később pedig megkapta a Kossuth-díjat.

James Earl „Jimmy” Carter Jr. (Plains, Georgia, 1924. október 1. –) Nobel-békedíjas amerikai politikus, Georgia állam kormányzója, az Amerikai Egyesült Államok 39. elnöke.

Carter a georgiai Plainsben született, egy négygyermekes család legidősebb fiúgyermekeként. Apja, idősebb James Carter, farmer és sikeres kereskedő, majd később Georgia államban helyi képviselő. Anyja Lillian Gordy ápolónő volt egy helyi kórházban. Johnny Cash legendás zenész feleségének, June Carter Cash unokatestvére volt.

(forrás: Wikipédia)

1959-ben érettségizett a Fáy András Gimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakára, ahol 1964-ben szerzett középiskolai tanári diplomát. Ennek megszerzése után az MTA Történettudományi Intézetben kapott segédmunkatársi állást a Századok című szakfolyóirat szerkesztőségi titkáraként. 1968-ban az MTA Történettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa, egy évre rá tudományos munkatársa lett. 1975 és 1976 között csoportvezető, majd 1985-ig a histográfiai és módszertani osztály alapító vezetője volt. 1986-ban kinevezték az intézet tudományos igazgatóhelyettesévé. 1988-ban rövid ideig az intézet megbízott igazgatója volt, majd 1990-ben ismét az intézet igazgatója lett. 1994-ben kutatóprofesszori megbízást kapott. Igazgatói posztjáról 1996-ban távozott, amikor az MTA elnökévé választották. 2002-ben, elnöki mandátumának lejárta után, ismét átvette az igazgatói pozíciót.

Kutatóintézeti munkája mellett 1975-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán histográfiát, művelődéstörténetet és újkori forrástant kezdett tanítani egyetemi docensi beosztásban, 1979-ben megalapította az újkori történeti muzeológia tanszéki csoportot, amelynek vezetője is lett. 1990-ben megkapta egyetemi tanári kinevezését.

1976-ban védte meg a történettudományok kandidátusi, 1989-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történettudományi Bizottságának lett tagja. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben annak rendes tagjává választották. Közben 1993-ban a Filozófia és Történettudományi Osztály elnökhelyettese, 1994-ben elnöke lett, e tisztségéből fakadóan az MTA elnökségében is részt vett. 1996-ban az akadémia elnökévé választották, Kosáry Domokos utódjaként. 1999-ben megerősítették pozíciójában további három évre. 2001-ben az MTA Társadalomkutató Központ tudományos tanácsának elnöke. Akadémiai tisztségei mellett a Nemzetközi Histográfiai Bizottság főtitkára és az Integrációs Stratégiai Munkacsoport kisebbségi témacsoportjának vezetője volt. 1969-ben a Magyarország története című szakfolyóirat szerkesztőbizottsági titkára lett. 1973 és 1979 között a Történelmi Szemle szerkesztője, 1979-től a lap 2013-as megszűnéséig a História alapító szerkesztője. Emellett számos könyvsorozat szerkesztője.

Először 1842-ben Gyöngyösön, majd Szalkszentmártonban tanított, de életének legnagyobb részét Szigetszentmiklóson élte és dolgozta végig. 1846. májusától tanítóskodott Szigetszentmiklóson.
Apja Nagymihályon községi jegyző, majd gazdasági tiszttartó volt a Fáy családnál. 1822-ben költözött a család Bogáthra. A családban 15 gyerek született, a sorban 11. volt Kardos István. 1829-ben Ábrányban lett apja az Eördögh (Ábrányi) család tiszttartója, majd az egész család Vajára került, mert az apa Vay Ábrahám tiszttartója lett.
Felesége Csobod Julianna. Öt gyermekük született, közülük Győző 1880-tól szintén Szigetszentmiklóson tanítóskodott, János fia pedig református lelkész volt Szigetszentmiklóson. Unokái közül Kardos István (Győző fiától származó unokája) Nyíregyházán volt a polgári fiúiskola tanítója, majd igazgatója. Követte a nagyapja által megkezdett krónikaíró hagyományokat, megírta Nyíregyháza fejlődését, valamint a Jótékony Nőegylet 75 éves történetét. Nyíregyháza első kultúrtanácsosa volt. Másik unokája dr. Kardos János (János fiától származó unokája) jó nevű ügyvédként öregbítette a család hírét.
Kardos István aktív, érdeklődő ember volt, figyelemmel kísérte az országban zajló eseményeket.
Ismerte Petőfi Sándort, Jókai Mórt, hallotta beszélni Kossuth Lajost.
Az 1848-as eseményeknek aktív résztvevője volt. Nemzetőr önkéntesként szolgált a szabadságharcban. Jókai Mórnak levélben írta meg Petőfivel kapcsolatos emlékeit. (Hatvany Lajos Így élt Petőfi, Jókai Mór levelezései) A napló feljegyzései szerint adomákat küldött az Üstökös c. lapba. A Vasárnapi Újság 1854. évi augusztus 13-i számában jelent meg a Csepel szigetről írt cikke.
47 évig aktívan tanított Szigetszentmiklóson, majd beteg fiát helyettesítette 1894. július 24-én halt meg Pócsmegyeren.
1905. április 5-én hozatta haza hamvait Szigetszentmiklós község lakossága és egyháza, Szigetszentmiklóson utcát neveztek el róla. Ebben az utcában áll egy védett tölgyfa.
Sírján emlékoszlop felirata őrzi a település megbecsülését és tiszteletét.

III. sz. Általános Iskola

József Attila Általános Iskola

Bíró Lajos Általános Iskola

József Attila Általános Iskola

II. sz. Óvoda

III. sz. Óvoda

Kardos István Általános és Közgazdasági Szakközépiskola

József Attila Általános Iskola

József Attila Általános Iskola

Bíró Lajos Általános Iskola

Batthyány Kázmér Gimnázium

Kardos István Általános és Szakközépiskola

Kardos István Általános és Szakközépiskola

József Attila Általános Iskola

Kardos István Általános és Közgazdasági Szakközépiskola

Kardos István Általános és Közgazdasági Szakközépiskola

Konduktív Óvoda és Pedagógiai Szakszolgálat

Napraforgó Óvoda

Mocorgó Óvoda

Ádám Jenő Zeneiskola és
Alapfokú Művészetoktatási Intézmény

József Attila Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény

Konduktív Óvoda és Pedagógiai Szakszolgálat

Kardos István Általános Iskola és
Közgazdasági Szakközépiskola

Bíró Lajos Általános Iskola

Napsugár IV. sz. Óvoda

Konduktív Óvoda

Kardos István Általános Iskola és Közgazdasági Szakközépiskola

Batthyány Kázmér Gimnázium

Napraforgó I. sz. Óvoda, Szivárvány Tagóvoda

Csonka János Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola

Bíró Lajos Általános Iskola