Ezen a héten több születésnapost is köszöntött Nagy János polgármester. Három, igazán kedves, sokat megélt, 90. születésnapját ünneplő szigetszentmiklósi lakost látogatott meg eme különleges alkalmon.
Három tanulságos életút. A megélhetés hozta Szigetszentmiklósra őket, ahol igazi otthonra leltek. Munkájukkal, életükkel gazdagítva a várost.

Elsőnek Kovács Józsefné, Ica nénit kereste fel, aki 1934. január 15-én született a Bács-Kiskun vármegyei Fülöpházán egy 10 gyermekes családban. 1954 óta él Szigetszentmiklóson. A Csepel Autógyárban volt ipari tanuló, majd nyugdíjazásáig ott dolgozott marósként. Elmondása szerint egész életében a családot és a szeretetet tartotta a legfontosabbnak. Ezt tapasztalhattuk is a születésnapi köszöntésen, ahol a fia, unokái, dédunokái mellett, még életben lévő két testvére és a szomszédok igazi ünnepi műsort adtak elő tiszteletére. Versekkel, zenével, nótával kedveskedtek Ica néninek, aki könnyes szemmel, de vidám nevetéssel köszönte meg. Kívánjuk, hogy teljenek napjai ugyanilyen boldogságban és egészségben!

Horváth János bácsi 1934. január 14-én született Agyagosszergényben (Győr-Moson-Sopron) 1960-ban költöztek Szigetszentmiklósra, miután meglátogatta bérmakeresztapját és nagyon megtetszett neki a település. Mozdonyvezetőként dolgozott a MÁV-nál nyugdíjazásáig. Munka után, otthon is nagyon sokat dolgozott. Örömmel mesélte, hogy a családi házat két kezével és barátok segítségével építette, otthont teremtve családjának. Jani bácsi nem szokott unatkozni, mindig van valami tennivaló a ház körül, vagy a kis kertben. De ha mégsem találna megjavítani valót, átsétál a szomszédokhoz egy kis beszélgetésre. Nemrég veszítette el feleségét, ám a lánya, fia és unokái gyakran látogatják. Úgy véli nagyon boldog élete van.
Kívánjuk, hogy maradjon továbbra is ilyen örökmozgó, jó kedélyű, viccelődő, boldog ember!

Tóth János bácsi január 18-án ünnepelte 90. születésnapját. De amint a köszöntésén kiderült, igazából két születésnapja is van. Ugyanis édesanyja 1933. december 5-én szülte otthonukban, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Vily településen (ma Vilyvitány) de akkoriban olyan nagy havazások voltak, hogy hetekig nem tudtak közlekedni a települések között. Így édesapja csak 1934. január 18-án tudta anyakönyveztetni a három faluval tovább lévő görög-katolikus papnál. Ezt a napot tartja születésnapjának, hiszen így több mint egy hónappal fiatalabbnak érezheti magát- jegyezte meg viccesen.

1949-ben jött Budapestre, ahol marósnak tanult, majd 1953-tól 1956-ig katona volt Tatán. Leszerelését követően jött Szigetszentmiklósra a nővéréhez, aki már itt lakott. Ezt követően a Csepel Autógyárban dolgozott és városunkban alapított családot. Hozzátette, hogy nagyon szeret itt élni feleségével, Terike nénivel. Két fia és öt unokája gyakran felkeresik, akiknek mindig mesél egy érdekes történetet az életéből.

János bácsi egy igazi mesélő. Olyan szeretettel és átéléssel mesélte a hol vicces, hol szomorú kalandjait, ahogy csak a nagy mesemondók, nagyapók tudnak. Kívánjuk, hogy még sokáig mesélje az érdekes, tanulságos, humoros történeteit, átélt kalandjait.
Isten éltesse egészségben, boldogságban mindhárom ünnepeltet!