2310 Szigetszentmiklós, ÁTI-Sziget Ipari Park, 59. épület
www.miklosimuzeum.hu
- A kiállítás előzetes bejelentkezés alapján minimum 10, maximum 30 fős csoportokban látogatható. Időpontegyeztetéshez keresse telefonon Békés György tárlatvezetőt 0620-200-7241-es telefonszámon!
A belépés ingyenes!
1941-ben Szigetszentmiklós és Tököl határában megnyílt a Dunai Repülőgépgyár, mely Messerschmitt zuhanóbombázókat gyártott a náci hadigépezet részére, és az elkészült gépek próbarepüléseinek kiszolgálására épült meg a szomszédos Tököli Repülőtér. A komplexumot a II. világháború alatt a szövetséges légierők több ízben bombázták, melynek során a gyár dolgozói közül több mint negyvenen vesztették életüket, és a termelés is leállt, illetve áthelyezték Kőbányára.
A háború után Magyarországot egyebek mellett súlyos járműhiány sújtotta, az újjáépítéshez teherautókra volt szükség. Az új járműgyár létrehozására hosszas mérlegelés után a volt Dunai Repülőgépgyár romos komplexumát jelölték ki. 1949 tavaszán megkezdődtek az újjáépítési munkák az új Csepel Autógyárban, és 1950 februárjában indult meg a járművek gyártása. Az első D-350 típusú teherautó áprilisban gördült le a szalagról, év végére pedig 1666 db Csepel teherautó került forgalomba.
A Csepel Autógyár elindítása szükségképpen fellendítette a magyar ipar több szegmensét, hiszen a gyár számos alapanyagot és készterméket rendelt más hazai gyáraktól, így sok más magyarországi üzem számára biztosított felvevőpiacot a Csepel.
Az autógyár beindulása magával hozta Szigetszentmiklós község robbanásszerű növekedését is. A nagyüzem munkásai számára a falunak a Csepel Autógyár felé eső oldalán megindult a lakótelep építése, vele együtt bölcsőde, óvoda, iskola épült. 1949-ben alig hatezren laktak a településen, 1960-ra tízezer fölé emelkedett a lélekszám. A további növekedés következtében 1970-ben Szigetszentmiklós nagyközségi rangot kapott.
A Csepel Autógyár fennállásának első két évtizedét a teherautók gyártása határozta meg. Ebben az időben az eredeti 350-es terveire támaszkodva számos más teherautótípust fejlesztettek: a polgári felhasználású 400-as és 700-as szériát, valamint a hadsereg számára készült legendás D-344-est, vagy a sokoldalú D-566-ost. Az autógyár teljeskörű fejlesztést és gyártást végzett: az alvázak mellett itt készültek a fődarabok, úgy mint a motor, tengelyek, sebességváltók és kormányművek. A fülkék nem helyben készültek, ezeket sokáig az Ikarus gyártotta.
Az 1968-ban meghirdetett közúti járműprogram értelmében Magyarországnak kellett a KGST-országok legnagyobb autóbuszgyártójává válni. A Csepel Autógyár számára ez azt jelentette, hogy a teherautógyártással fel kellett hagyni, és teljes mértékben át kellett állni az Ikarus új, 200-as sorozata számára szükséges önjáró fenékvázak gyártására. Az átállás a gyár átalakításával, új üzemcsarnok építésével, és a munkaerő bővítésével járt: az 1970-es évekre már tízezren dolgoztak a Csepel Autógyárban.
A 80-as évekre a gyár az Ikarus legnagyobb beszállítójává vált – a Szovjetunióba és a szocialista blokk többi országába szállított több tízezer autóbusz fenékvázait készítették. A Csepel Autógyárban ennek ellenére megmaradt a teherautógyártás, a 750-es család járművei viszonylag sikeresek voltak Magyarországon.
A 80-as évek legvégén az összeomló KGST-piac a Csepel Autógyár alkonyát is elhozta. A nagyarányú leépítések után 1992-ben felszámolták a gyárat, melynek ingatlanjait végül az ÁTI-Sziget Ipari Park Kft. vette kezelésbe, létrehozva a ma is virágzó komplexumot. Az ipari park vezetése 2009-ben a Csepel Autógyár dicső múltja előtt tisztelegve hozta létre a Csepel Autó Gyártmánymúzeumot, mely 2014 óta látogatható jelenlegi formájában.