Budapest központjától félórányi autózásra fekvő város mára a budapesti agglomeráció déli részének központjává vált. Az egyik legnagyobb területtel rendelkező Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág környéki város lakosainak száma meghaladja a 40.000 főt. Amellett, hogy a dinamikusan fejlődő és regionális kisközponti szerepben feszítő város, megkerülhetetlen tényezője a déli agglomeráció kereskedelmi, ipari, szolgáltatási életének, fekvése miatt értékes természeti területek birtokosa is, amely területeket és értékeket meg kell óvnia a jövő nemzedék számára.
Közismert az Alsó-Bucka homoki, löszös területeinek értékes maradványnövénytakarója, vagy a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág partjának szép nádasai, úszólápjai, facsoportjai, erdőfoltjai. Ezek mellett az emberi beavatkozás is teremtett olyan természetszerű életteret, amely fokozatosan belesimult a környékbe, és meghódították a környékbeli növények és állatok, és így mára jelentős természeti értéket jelent. Ez utóbbiak legjelentősebb képviselője a régi hajóállomás mellől kiinduló tanösvény.
A tanösvény története a mellékág hajózóútjának mederalakítási munkálataival kezdődnek, amikor a hajózóút mélyítése miatt eltávolítandó homokos kavicsot a partok előtt hosszirányban, zátonyszerűen helyezték el a múlt század ötvenes-hatvanas éveitől kezdve. Az így kialakult iszapos-kavicsos zátonyokon részben őshonos, részben behurcolt növényfajok telepedtek meg, majd már állatok is kihasználták az új lehetőséget. Az elmúlt két-három évtizedben a fák és bokrok nagyra nőttek, a nádas és a gyékény megerősödött, a zátony anyaga összetömörödött és a part felé elzárt, mocsaras öblözetek alakultak ki, ahol vízi madarak nevelhetik elzártan, megközelíthetetlenül fészekaljukat.
A tanösvény építési munkálatai során alapelv volt, hogy a kialakult természetes-természetközeli állapotot minél kevésbé módosítsa az emberi beavatkozás. Csak a legszükségesebb zátonyalakítási, feltöltési, koronaszint-emelési beavatkozásokra került sor 2002-ben. A belső öblözetek és a hajózóút közötti kapcsolatot biztosító kicsiny ágak és átereszek érintetlenek maradtak. A kialakult új sétány lehetővé teszi azt, hogy a figyelmes és türelmes idelátogató a maguk megszokott környezetében lássa az itt előforduló növény- és állatfajokat. A cél az, hogy hosszú időn keresztül, a tájba illeszkedő módon, az élővilágot legkisebb mértékben zavarva biztosítsa a tanösvény a sétálók lehetőségét arra, hogy városlakóként az igazi természetben töltsék a pihenés óráit.